1332-ből származó pápai tizedjegyzék az első írásos forrás a településről.

Száz évvel később a vránai perjel birtokaként szerepelt, s ekkor Wdwarhelként említették.

A XV. század végén Forster György volt a falu birtokosa, aki területének fele részét átadta Bornemisza Jánosnak.

A XVII. században a református közösség már iskolát működtetett.

Kétszer néptelenedett el a falu.

1740-ben a Dráva árja mosta el a házakat, a lakosság ezután magasabb helyre települt.

Az eredeti település valószínűleg a maitól három kilométerre, keletre állhatott.

Az 1847-es úrbéri rendezés idején 70 jobbágy és 22 zsellérháztartás vált szabaddá.

Két felekezet épített magának templomot: a reformátusok 1856-ben, a katolikusok 1888-ban.

A lakosok száma meghaladta a másfélezret, ez idő tájt a falu jelentős fejlődésnek indult.

1908-ban változott meg Udvarhely neve Somogyudvarhelyre, amely egy évtizeddel később már nagyközség volt.

 A két világháború között lakóinak száma meghaladta a 2000 főt, ekkor már 20 iparosa, négy kereskedője is volt.

1954-ben vezették be a villanyt.

1956-ban már hét tanteremben tanítottak, az iskola azonban három épületben működött.

A '80-as évekig megközelítően 250 gyermek tanult az általános iskolában.

Az új iskola és tornaszoba 1965-ben épült fel.

1965-ben kapott a település önálló orvost, ekkor épült fel az egészségház és az orvos lakás, majd később ugyanitt létrejött a védőnői szolgálat.

A '60-as években kiépült a Berzencére vezető kövesút és megindult a tömegközlekedés.

1959-ben átadták az óvodát, 1965-ben 20 férőhelyes bölcsőde létesült.

A lakosság kulturális igényeit, a jól működő hagyományőrző csoportokat hivatott kiszolgálni a művelődési ház és a könyvtár.

A fejlődés ellenére is kedvezőtlenül érintette a települést, hogy hosszú időn keresztül ellenőrzött, megfigyelt határsávba tartozó település volt, ahol 1990-ig határőrlaktanya üzemelt.


Infrastruktúrája:

1960-as éveket követően megnyílt a Berzencéig vezető burkolt út, amelyen megindulhatott az első buszjárat.

Két autóbusz megálló van.

A Pécs-Barcs-Gyékényes-Nagykanizsa vasútvonal a falun keresztül vezet, vasúti megállóhely működik.

Víz, villany, gáz, telefon-vezetékkel ellátott a falu.

A szemétszállítás megoldott.

Fontos megélhetési forrás a mezőgazdaság, több társaság is működik e területen.

Kereskedelmi és vendéglátóegységek működnek a faluban.

Erdélyi faragómesterek által készített székelykapu, virágos utcák, gondozott parkok fogadják az utazót.

A székelykaput erdélyi faragómesterek készítették, a romániai Bögöz és Somogyudvarhely testvéri kapcsolatának szimbólumaként.

Két autóbuszmegálló segíti a település lakóit.

Az oktatási intézmény jó technikai felszereltséggel, számítógépekkel és közel hatezer kötetes könyvtárral rendelkezik.

Fontos megélheti forrás a mezőgazdaság, több társaság is működik e területen.


A település átfogó története

Somogyudvarhely község neve első ízben az 1332-33. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő.

A középkorban a község több, egymást váltó földesúr birtokához tartozott, az 1600-as években Zrínyi György birtokaként szerepelt.

1715-ben 21 háztartást írtak benne össze, s akkor az őrgróf Turinetti Herkules József Lajosné volt.

1733-tól Festetich Kristóf volt a helység földesura. 

A község református temploma 1856-ben, római katolikus temploma 1888-ban épült.

A község önálló közigazgatása 1902. március 1-vel megszűnt.

Az 1919. nyarán visszakapott önállóság 1973. április 15-vel újra a múlté lett.

1990. január 1-vel szerezte vissza a község önállóságát a Berzencei Nagyközségi Közös Tanácsból való kiválásával. 

Forrás: SZMSZ melléklete

SOMOGYUDVARHELY KÖZSÉG (Somogy megye)

Belső-Somogy délkeleti csücskében Csurgó és Nagyatád között fekszik az 1237 lakosú Somogyudvarhely, közvetlenül a horvát határ mellett.

Somogyudvarhely címere egy kerektalpú pajzs, melynek kék mezejében zöld pajzsláb fölött álló, fehér téglákból rakott, vörös kúpcseréppel fedett, boltíves, oszlopos nyitott kapuval ellátott kerítésfalazat látható.

A kapu tetején jobbrafordult vörös kakas áll.

A kapu mindkét oldalán egy-egy fehérfalú, vöröstetős, félköríves ablakkal ellátott templomtorony emelkedik ki a kerítés mögül, melyek közül a jobboldalin gömbön álló arany kereszt, a baloldalon ugyanígy arany csillag ragyog.

A zöld pajzslábban két keresztbetett szárú arany búzakalász között levéllel és kaccsal ellátott arany szőlőfürt lebeg.

A kerítés és a kapu "udvar"-t határoló jelképek, így a község nevére utalnak (beszélő címer).

A két torony a község katolikus és református felekezeteit, a kakas a község "falu" jellegét, gazdag népművészeti kultúráját jelképezi.

A zöld pajzslábban elhelyezkedő kalászok és szőlőfürt a község mezőgazdasági jellegére, egykor gazdag szőlőterületeire utalnak.

Forrás: http://www.nemzetijelkepek.hu/onkormanyzat-somogyudvarhely.shtml

Belterület: 183 ha

Külterület: 3800 ha

Lakások száma : 454.

GPS koordináták : 46.175500, 17.190170 

EOV koordináták : 506586, 94032

Lakosság: 1151 fő

Rozmaring Hagyományőrző Egyesület

Sportegyesület

Együtt Egymásért Somogyudvarhelyért Alapítvány