1332-ből származó pápai tizedjegyzék az első írásos forrás a településről.

Száz évvel később a vránai perjel birtokaként szerepelt, s ekkor Wdwarhelként említették.

A XV. század végén Forster György volt a falu birtokosa, aki területének fele részét átadta Bornemisza Jánosnak.

A XVII. században a református közösség már iskolát működtetett.

Kétszer néptelenedett el a falu.

1740-ben a Dráva árja mosta el a házakat, a lakosság ezután magasabb helyre települt.

Az eredeti település valószínűleg a maitól három kilométerre, keletre állhatott.

Az 1847-es úrbéri rendezés idején 70 jobbágy és 22 zsellérháztartás vált szabaddá.

Két felekezet épített magának templomot: a reformátusok 1856-ben, a katolikusok 1888-ban.

A lakosok száma meghaladta a másfélezret, ez idő tájt a falu jelentős fejlődésnek indult.

1908-ban változott meg Udvarhely neve Somogyudvarhelyre, amely egy évtizeddel később már nagyközség volt.

 A két világháború között lakóinak száma meghaladta a 2000 főt, ekkor már 20 iparosa, négy kereskedője is volt.

1954-ben vezették be a villanyt.

1956-ban már hét tanteremben tanítottak, az iskola azonban három épületben működött.

A '80-as évekig megközelítően 250 gyermek tanult az általános iskolában.

Az új iskola és tornaszoba 1965-ben épült fel.

1965-ben kapott a település önálló orvost, ekkor épült fel az egészségház és az orvos lakás, majd később ugyanitt létrejött a védőnői szolgálat.

A '60-as években kiépült a Berzencére vezető kövesút és megindult a tömegközlekedés.

1959-ben átadták az óvodát, 1965-ben 20 férőhelyes bölcsőde létesült.

A lakosság kulturális igényeit, a jól működő hagyományőrző csoportokat hivatott kiszolgálni a művelődési ház és a könyvtár.

A fejlődés ellenére is kedvezőtlenül érintette a települést, hogy hosszú időn keresztül ellenőrzött, megfigyelt határsávba tartozó település volt, ahol 1990-ig határőrlaktanya üzemelt.

Infrastruktúrája:

1960-as éveket követően megnyílt a Berzencéig vezető burkolt út, amelyen megindulhatott az első buszjárat.

Két autóbusz megálló van.

A Pécs-Barcs-Gyékényes-Nagykanizsa vasútvonal a falun keresztül vezet, vasúti megállóhely működik.

Víz, villany, gáz, telefon-vezetékkel ellátott a falu.

A szemétszállítás megoldott.

Fontos megélhetési forrás a mezőgazdaság, több társaság is működik e területen.

Kereskedelmi és vendéglátóegységek működnek a faluban.

Erdélyi faragómesterek által készített székelykapu, virágos utcák, gondozott parkok fogadják az utazót.

A székelykaput erdélyi faragómesterek készítették, a romániai Bögöz és Somogyudvarhely testvéri kapcsolatának szimbólumaként.

Két autóbuszmegálló segíti a település lakóit.

Az oktatási intézmény jó technikai felszereltséggel, számítógépekkel és közel hatezer kötetes könyvtárral rendelkezik.

Fontos megélheti forrás a mezőgazdaság, több társaság is működik e területen.

A település átfogó története

Somogyudvarhely község neve első ízben az 1332-33. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő.

A középkorban a község több, egymást váltó földesúr birtokához tartozott, az 1600-as években Zrínyi György birtokaként szerepelt.

1715-ben 21 háztartást írtak benne össze, s akkor az őrgróf Turinetti Herkules József Lajosné volt.

1733-tól Festetich Kristóf volt a helység földesura. 

A község református temploma 1856-ben, római katolikus temploma 1888-ban épült.

A község önálló közigazgatása 1902. március 1-vel megszűnt.

Az 1919. nyarán visszakapott önállóság 1973. április 15-vel újra a múlté lett.

1990. január 1-vel szerezte vissza a község önállóságát a Berzencei Nagyközségi Közös Tanácsból való kiválásával. 

Forrás: SZMSZ melléklete